▲Össze van zavarodva most a lelkem, de nem tudom az okát. Kezd fokozódni a szeretet hiányom is, de a határ a csillagos ég. Egy hatalmas űr tátong lelkem legmélyén, mely egyre csak tágul, és mélyül. Szeretnék végre kiegyensúlyozott és boldog lenni. Még ha nem is párkapcsolatban akkor szingliként, de valaki, vagy valami szükséges ahhoz, hogy lezárjak minden elfojtott érzést. Igaz, most szükségem lenne szeretetre, törődésre és miegymásra, csak félek és bizonytalan vagyok. Pénteken lejön Máté, izgatott vagyok, de roppantul félek, hogy mi lesz. Nem akarok hülyeséget csinálni, nem akarok újból hibát elkövetni... ismerem magam... 
▲Az önképem sem a legjobb, sőt. Muszáj most már tennem valamit a lustaságom ellen is, nem csak elgondolni mi lenn ha... Tennem kéne most már tényleg... a kezdet nehéz... Tipikus bika vagyok a lustaság terén, hehe... Meg tud változni az ember, hogy szinte új emberré válik, és úgymond újjászületik egy új testbe és lélekbe?? Persze az érzékenységemen nem igen tudok változtatni, de a lustaságomon, az akaraterőmön és az elszántságomon sürgősen változtatnom kel. Az utóbbi kettőt csak fokoznom kell.
▲Nagyon várom már a találkozót Mátéval, izgulok, félek, rettegek, de szeretnék vele lenni, nagyon. Nem tudom, hogy megbízhatok-e benne, hihetek-e neki, hogy ő is velem akar lenni, vagy hogy mit szeretne tőlem pontosan. Remélem ő is komolyan gondolja a dolgokat és nem csak egy egy éjszakás kalandot akar tőlem.
▲Kezdek bekettyózni... nem, nem vagyok depressziós, egyáltalán nem, csak nem ép teljesen a lelkem ennyi az egész... Attól, hogy ez így van, még jól vagyok és amúgy jól érzem magam. Egyre közelebb van a péntek, én meg egyre jobban félek ettől az egésztől. Annyi pofont kaptam már az élettől és hatalmasat csalódtam egy bizonyos személyben. Sok rosszon mentem már keresztül az életben, és az utóbbi másfél évben egyaránt. Eddig egy normális kapcsolatom se volt.. hol nem bíztak meg bennem, veszekedések stb, hol hazugságok, kihasználások és még sorolhatnám. Jó persze naiv liba voltam, de miért pont így kellett tanulnom? Miért kellett ezeket elszenvednem? Miért pont így? ÁÁ mindegy már. A lényeg, hogy most már jóra frdult az életem, már szeretek élni, sőt, élvezem az életet, csak már kell valaki aki fogja kezem, ki átölel, kihez hozzábújhatok, kivel leélhetem az életem... 

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

{H o m e}