Többféle dolog zajlik most bennem... Először is, jól érzem így magam, mint szingli... Egyik felem vágyik az ilyen fajta szabadságra, a másik felem pedig szükségét érzi arra, hogy tartozzon valakihez... Most akkor hogy is van ez? Gabesszal is úgy vagyok, hogy egy találkozó közel sem elég ahhoz, hogy megismerem annyira, hogy döntsek, mi legyen. Az első találkozó is majd a buli és a csákvári kiruccanásom után lesz. Nem fogom kihagyni a rám váró fergeteges bulit egy srác miatt... Addig is kiélvezem a "Szabadságot". Majd úgy is eldől minden. 

Most úgy vagyok, hogy a hátam mögé helyeztem mindent ami múlt, s nem is foglalkozom vele. Már nem visel meg semmi sem, nagyon is jól érzem magam. Várom a bulit, várom, hogy elmenjek Edinához, s a talit Gabesszal. 

Jelen pillanatban a múlt jó emlékeit úgy fogom fel, hogy örülök, hogy megtörtént, és, hogy részem lehetett benne, még ha többször nem fog ugyan az megtörténni. Nem búslakodom inkább örülök, hogy ennyi minden történik velem. A rossz csak eltörpül asok jó mellett. Az Élet megy tovább. A sebeim kezdenek beforrni. Majd lesz megint valaki mellettem, vagy megmarad, vagy csak marad egy darabig és továbbsétál. Minden és mindenki okkal lép be az ember életébe. Van valami amiért része kell, hogy legyen az Életünknek. Felfoghatjuk egy tanító jellegű dolognak is. Mit és hogyan csináljunk tovább, mit ne tegyünk meg újra, min változtassunk. Rájöttem, ha nem adom önmagam, könnyen elveszíthetek egy számomra fontos személyt~ De már nem bánkódom... Az igazi énjébe nem tudnék beleszeretni, ahogyan ő sem az én "kimutatott nem létező" énembe... Kvittek vagyunk~

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

{H o m e}