Kicsit másképp állok most már a dolgokhoz. Kisebb nagyobb beszélgetések és együtt töltött napok után végleg vége köztünk... Úgyse lenne már semmi ugyan az... De nem akarok erre már többé kitérni, legyen elég az, hogy nem illünk össze. Már nem érzem azt amit  a legelején. Előbb utóbb így is véget ért volna, vagy én vagy ő vetett volna véget. Jobb is így. Meg én abba a pasiba szerettem bele akit megismertem és nem azt az énjét aki valójában....  nem tudom miért, de nem viselt meg a szakítás, talán mert fel voltam rá lelkileg készülve. Jobb is így... 

Sok minden megváltozott bennem. Kezdek rátalálni valódi önmagamra. Belsőleg kezdek más ember lenni-. Külsőleg még egy kis idő, míg teljesen átalakulok.... Ez az egész változás kihat sok mindenre, mint pl. Japán és a Gyaru... Szeretem Japánt, imádom a stílust is, de az nem én vagyok, nem érzem benne önmagam... rátaláltam a bulizós, csajszis önmagamra, aki imád vásárolni a barátaival lógni, stb. 

Azért volt pár nagyon jó az elmúlt napokban. Edinával, az idősebbik húgával nagyon jóba lettünk :) Székesfehérvárra elmegyünk majd megint plázázni meg ilyenek. Márciusba úgyis dupla pénzt kapok, a negyede vagy a fele a ruhatáramra fog elmenni... Addigra le tudok majd fogyni, kell jó pár naci, meg felső egy két cipő, és megveszem majd végre a barna bundás bőrkabátot, amit már régóta szeretnék.