A tegnapi nap maga volt a totális megsemmisülés. Ilyen hülye, idióta, f*szfej köcsög, bunkó kiszámíthatatlan hülye picsa még nem voltam. Szinte ugyan azt csináltam mint az exem. Haragszom nagyon magamra. Isti szerintem soha az életben nem fog hozzám szólni. Össze vissza mondtam neki mindent, és még én voltam felháborodva. Na szép. Nem elég, hogy "leordítottam a haját a fejéről", még én voltam besértődve. Nem volt igazam, csak túlkombináltam azt amit nem kellet volna túlkombinálni. Egyszerűen nem voltam önmagam. Elmentek otthonról, jött a zavargás, az agyfasz, a káosz, a kupleráj a fejemben. Kész csőd. lemerném fogadni, hogy most dühös rá, elege van belőlem, elküldene a halál micsodájára és még sorolhatnám... Nem is csodálom. Egy kész agyrém vagyok. Szóba se állnék magammal... Mit gondolhat most rólam? O.o Ha szakít velem, azt is megértem... Azért remélem, hogy nem O.o Nagyon megszerettem, és amilyen marha vagyok el fogom veszíteni. Komolyan kész csődtömeg vagyok kapcsolatok terén. Kifogom Gerit, majd Henriket és most meg én vagyok a balfasz. Csak írjon vissza. Félek, hogy mit fog reagálni az utolsó, bocsánatkérő levelemre... Tegnap este megnéztem Peti ajánlott filmjét: Szerelemháború. Az utolsó fél órát végig bőgtem... Ekkor futott át az agyamon, hogy ezt elbasztam. Hát WTF?! Ezt megszívtam....

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

{H o m e}