Nem tudom mi van már.... Egyszerűen nem értem saját magamat sem, nem hogy mi folyik körülöttem. Tegnap egy kiadós fészbukos beszélgetésen vagyunk túl. Miért viselkedtem első nap, úgy ahogy? Miért burkolóztam be, miért nem oldottam fel? Szégyenlem magam, és fogalmam sincs hogyan dobjam el a gátlásaimat. Nem merek lépni... Viszont vannak dolgok melyeket nem fogok megtenni. Nem csak a sebek miatt, hanem mert nem akarom. Az erőltetésből, erőszakoskodásokból meg elegem van. Ha nem tetszik akkor IJB... Nem értem, egyszerűen nem értem, nekik jó az lehet, de nekem NEM! Én nem lelem benne örömömet, akkor meg?! WTF? meg lehetne érteni engem, nem olyan nehéz. Vagy igen ?! Nem hinném. Történt pár rossz dolog az elmúlt egy évben és igen súlyos rossz dolgok... ha valaki nem érti meg, hogy igen érzékeny lelkű vagyok és vannak olyanok melyeken nehezen lépek túl és örökre az emlékeimben maradnak akkor hagyjanak békén. A nyaggatás, a faggatás, az erőszak, kíméljetek meg tőlük. Elég volt már a rosszból. Köszönöm, nem kérek belőle többet. Igen a múltam miatt vagyok kicsit zárkózott, és nehezen oldódom fel, ha valaki ezt nem képes megérteni akkor így járt... Nem tudok többet mondani... Van így is elég gondom e nélkül is. Pénteken meg költözés, repdesünk az örömtől... még ez is. Nah kész elegem van, kiakadtam... Alig várom, hogy végre visszamenjek Dunaújvárosban. Két hét és suli. Itthon egy hét és Újvárosban is egy hét... Remek. Várom a sulit, de csak a barátok meg a megszokott élet miatt. Kell végre a pezsgés. Itt mi van? Punnyadás, semmi, unalom. Elég lehangoló ez így. 

Lapos a szexuális kapcsolatunk. OK. Mégis mit várt? Nekem nem könnyű két igen szar élmény és egy féléves pokoli kapcsolat után 3 hónappal egy új kapcsolatba belevágni. Nem, hogy még "az" is. Nah ne... Ezt nem engedem, azt nem engedem. Könyörgök ha nem ért meg, akkor mit akar? Komolyan, már nem tudom, hogy én mit akarok. Szeretem és vele akarok maradni ez tény. De hogy minél hamarabb megnyíljak? Nem lesz könnyű, de ha ez kell. Lehet én vagyok a naiv liba, de akkor is. Nekem nem lehet véleményem? Nem mondhatom el, én hogyan tudok lépni? Nekem nem egyszerű. Nem akarok már könnyeket se ejteni, de tényleg elegem van már. Megpróbálom a gátlásaimat eldobni minél hamarabb de elhiheti, hogy nekem ez egy nehéz, nagy lépés. Nem azért, mert nem vagyok túl az exemen, mert igenis túl vagyok rajta, sőt felrugdosnám nah mindegy.... hanem mert én ilyen vagyok. Nah ennyit erről... PÁ.