/az esetleges sértő, felháborító, durva, ijesztő, esetleg botrányt keltő szövegért felelősséget nem vállalok. Olvasás saját felelősségre. A szöveg 18 éven aluliaknak csakis saját felelősségre/

Elgondolkodhatnának néhányan, hogy nem körülöttük forog a világ, és nem csak nekik lehetnek bajuk. Igenis vannak olyanok akiknek persze hasonlóak a problémáik, és nem a másikat majmolják. Szánalmas, hogy ezt néhányan félre értik és arra gondolnak, hogy "ez utánoz k*a be*". Nekem is meg vannak a magam problémái, nem csak fizikailag, lelkileg, vagy magában az Életben. Most soroljam fel, érdekel valakit? Szarom le, leírom, hisz ez az ami kisit levezeti nekem a feszültséget, ha kiadhatom magamból (és ezzel nem is vagyok egyedül, különben nem lennének akik irkálnak blogot vagy megosztanák a magánéletüket a közösségi portálokon). És most következik egy történet az Óperenciás tengeren is túlról, ahol még a malacnak is kurta a farkincája. Elmúlt egy depressziós időszak, jött egy teljesen más Világ, megváltozott, kinyílt egy naiv kis csöndes zárkózott lány, aki felnőtt, és érettebb lett. Egyszer csak megint egy rosszabb időszak és rá egy lapáttal a legvégére egy tragikum. Hogy mindezen túl kell lépni, azt nagyon könnyű mondani, megtenni annál nehezebb. Egy probléma örökös addig amíg meg nem oldódik. Ami nevezhetünk testképzavarnak, de sosem volt elég erős ahhoz, hogy beteljesüljön  a régóta áhított vágy, az, hogy elfogadjam magam valamilyen szinten és ez eléggé a béka segge alatt van, hiszen nem is akármilyen alakról lenne szó. Igenis sovány és karcsú akarok lenni. Cél? Álom? Vágy? Akaromakaromakarom!!! Sose sikerült lefogynom bármennyire is akartam. Lusta típus voltam és ezért is nem sikerült, de ez most más. Leküzdőm az éhségemet és nem eszek. Ahhoz, hogy ne tudjak enni nekem stresszre volt szükségem, akkor egyáltalán nem voltam éhes sőt, undorodtam az ételtől. Amint hazaértem vissza is szedtem amit leadtam. Ennek most vége. Elég volt ebből a macska egér játékból, hogy egyszer eszem egyszer nem.... Nem eszem kész vége. Felírok egy listát, mit kell tennem a cél érdekében. A terv meg van, már csak meg kell valósítani. Igen a megvalósítás? Vannak bennem kételyek, de az akarat erősebb. Le kell fogynom, hiszen gyűlölöm magam, rosszul vagyok ha magamra nézek... itt sose segít a smink, vagy a ruha. Attól még nem vagyok csontkollekció. Gyengébb leszek? Nem fogok odáig eljutni. Állítólag a sovány nőket nem szeretik, nincs fogásuk. Kurvára leszarom, eddig azért nem volt senkim, mert kövér voltam nekik. A két exemnek valamiért tetszettem... hát biztos nem az alakom fogta meg őket. Hiszen ki akarna egy ilyen bálával lenni, mint én? Aki túl vak és szerelmes, vagy csak egy kanos szexmániás idióta gyökér. Ezt a testképzavart nevezhetnénk anorexiának is? Miért ne.. ettől még nem vagyok szar kedvű, vagy depressziós, csak van ez a probléma és kész, ettől még forog tovább az Élet kereke, nem áll meg. az, hogy hogyan az attól függ, ki hogyan dolgozza fel a vele történteket és mit hoz előtérbe és mit a hátra. Én valahol előre tettem ezt a célt, de ettől még boldog vagyok, leszek, csak fáj itt belül valami. 

Ami meg a múltat illeti: FUYK YOU! akkor is túllépek rajtad és belépek a fényes jövőbe. Muhaha.

Nos. az Esti mesének vége, a magyar egy műsoros Maci most a manójával együtt kikapcsolja a TV-t és elmegy aludni. Jó éjt Mindenkinek.