Elmerültem gondolataim sűrűjébe. Hova is vezet az utam? Ahova én szeretném, hisz rajtam áll, merre akarok menni, a jó vagy a rossz irányba. Egyedül kell megtennem a legelső lépést,  a többi megy magától. Nézem olykor olykor a múltat, és eltöprengek azon, mit hogyan kellett volna csinálni. Ekkor eszembe jut egy általam írt kis idézet miszerint: " A múltat nem tudjuk megváltoztatni, de a jövőt szebbé tudjuk tenni.". 

Eszembe jutott, hogy mennyi kárt okoztam a családomnak és ezt helyre kell hozzam. Nem úgy tekintek eme feladatra, hogy de nehéz lesz, ha nem úgy, hogy örömmel, boldogan fogok igyekezni azért, hogy megbékéljenek velem. Egy szimpla bocsánatkérés ide nem elegendő, de megadja a löketet  a folytatáshoz. 

Anyumnak nagy szava van feltettem és bizony van amikor nehéz is kiállnom magamért. Nem úgy neveltek, hogy visszapofázzak. A múltbeli énem amúgy is egy visszahúzódó, csendes, kicsit pesszimista lányt takart, de most ő egy kinyílt, bátrabb, optimistább lett. Nemrég azon zajlott a vita, hogy ki lakhat az albérletbe velem, s ki nem. Még nincs válasz kérdésemre, hogy akit szeretnék itt lakhat-e? Nem igen költöznék már ki innen. Lehet hogy van pár dolog, ami az exemre emlékeztet, mivel egyrészt itt vannak még a dolgai másrészről meg az, hogy egyedül vagyok, egyes egy magam. Van mikor jól esik a magány, de már túl sok volt ebből. Ezt pedig még nem mondtam el édesanyámnak. 

Elgondolkodtam még valamin. Ebben a fél évben sikeresen feladtam azt, hogy pozitívan álljak a dolgokhoz. Miután vége lett ennek a kapcsolatnak, megnéztem megint a Titok című filmet, s ismét felvilágosodtam. Ha azt akarom, hogy minden jó legyen, akkor arra kell koncentrálni, hogy minden rendben van. Eleinte nehéz, de belejön az ember. "Minden amit gondolunk, valósággá válik".

Követem a kiszemelt utamat: a jó úton haladok tovább a boldogság, öröm, hála, szeretet, hit, remény, szerelem irányába, ahol mindig is a család és a barátok a legfontosabbak számomra és minden csak utána következik. Életem poharát először a nagyobb kövekkel töltöm teli és fokozatosan haladok az apró homok felé ami a kis dolgokat jelképezi (felhasználva eme gondolatokat egy egyetemi tanár gondolataiból).

Egy kis idézettel búcsúzom el. Good Bye!

„Az ember, aki az élet sötét oldalára figyel, újra- és újraélve a múlt csapásait és csalódásait,

a jövőre nézve is épp ugyanilyen csapásokat és csalódásokat hív az életébe. Ha nem tudsz mást várni

a jövőtől, mint rosszat, azzal épp a rosszért imádkozol, és biztos lehetsz benne, hogy meg is kapod.”

(Prentice Mulford)