HI GIRLS!

Ma írtam meg a táróvizsgám, és a felkészülés nem ment valami zökkenőmentesen. Ha azon töröd a fejed 18-19 évesen, hogy milyen jó lesz elmenni otthonról távol lenni az ősöktől, egy idő után rá fogsz jönni, "Jééé hazaakarok menni, anyu főztjét akarom, anyu segíts megírnom a leckém. elegem van, hiányoznak az ősok". Az első évben minden úgy ment, hogy volt, hogy hetente, vagy kéthetente jártam haza. akadt rá példa, hogy 3-4 hétig nem láttam a szüleim.  Ez ment a fősulis években. Amint beköszöntött az utolsó szemeszter, mozivásznon vetített filmként peregtek le előttem a múlt eseményei, emlékei. Szörnyű az az érzés, amikor visszagondolsz arra, milyen jó is volt gyerek lenni. Nem csak ez járt a fejemben, hanem az is, hogy ahogy a mondás is tartja, a főiskolai évek a legszebbek. Ez nagyon is igaz. 

Rá kellett jönnöm, hogy nem tudom visszaforgatni az időt, nem élhetem át újra, nem élhetem tovább azt, amit eddig. Vége, végleg. Nem az lesz az otthonom, ami eddig, nem lesznek fősulis bulik, nem szingliként fogunk a csajokkal elmenni bulizni pasivadászatra, nem fogunk keddenként elmenni a lepukkant "B-Clubba" a fősulis bulizós helyre. Nem fogok többé bosszankodni a zh eredmények miatt, nem fogjuk tovább szidni a rendszert, a tanárokat, a zh-kat, a sulit. 

A főiskolai, vagy akik egyetemre járnak, nekik egyetemi élet, maga a mennyország a fiatalok számára, hisz nincs aki megmondja mikor kelj, mit csinálj, mikor takaríts, azonban megtaníthat arra, hogyan állj a sarkadra, hogyan éld túl a nehéz mindennapokat, hogyan készülj fel egyedül egy nehéz feladatra.

Mi lesz a barátokkal? Hova kerülök ezután? Hol lesz az otthonom? Ördögi kör az egész, folyton ezek a kérdések kavarognak a fejembe. Úgy érzem nem élveztem ki az életem, nem vittem véghez néhány tervem, nem értem el pár célom, valamint nem váltottam valóra egy-két álmom.

Lehet csak én vagyok így ezzel, de nem azt akarom mondani, hogy nem várom az önálló életet, nem akarok külön élni, hanem csak azt, hogy nagyon nehéz elszakadni, hiányoznak ezek az idők. Azt tanácsolom mindenkinek (aki hasonló cipőben jár, mint én, vagy most lesz főiskolás, egyetemista, vagy már az, esetleg tervezi, hogy az lesz), hogy tegyetek meg mindent azért, hogy úgy tekintsetek majd vissza ezekre az évekre, hogy öröm legyen rájuk visszaemlékezni. Tegyetek meg mindent amit szeretnétek, mert ilyenkor van több időtök mindenre. Hiszen amikor már munkába fogtok állni, be kell osztanod az idődet, mikor menj bevásárolni, főzz ebédet másnapra, aznapra vacsit, fektesd le a gyereked... Ekkor tudod csak igazán kiélvezni a fiatal álmok szőtte életet. 

Pozitívan gondolok vissza, pedig voltak elég mély völgyek, lelki darabokra törés, de! felálltam és továbbléptem. Éljétek ki minden percét az életnek!

Puszi nektek! Sok sikert az élethez!

XOXO, Ria