Egyrészt jól érzem magam, másrészt meg nem... Nem tudom elmagyarázni mit is érzek pontosan, de megpróbálom. De előbb elmondom mi is a helyzet. Máté ugye mondta, hogy nem is tudtunk volna a hétvégén találkozni, mert nem ér rá. A haverja csak most ér rá valamire, szerintem tetkót csináltat. Ha jól emlékszem. A helyzet az, hogy örülök annak, hogy hazajöttem és minden jó meg minden, anyuékkal is jól megvagyunk, de mégis, valami hiányérzetem van és egész hétvégén csak Mátén jár az agyam. Nincs fenn fácsén péntek óta, s csütörtök este beszéltünk utoljára, vagyis pénteken írtunk egymásnak mi lesz a hétvégén, azt annyi is volt. Következő hétvégén végre találkozunk és remélem nem esik közbe semmi. Még sosem találkoztunk, csak írtunk egymásnak, mégis úgy érzem mély érzéseket táplálok felé. Be vagyok zsongva, úgy érzem magam, mint aki először szerelmes. Nevezhetjük ezt is annak, vagy korai lenne ezt kijelenteni? Izgatottam várom a találkát és nagyjából tudom, mit hogyan képzeltem el. Egy gyertyafényes beszélgetős este, illatfelhővel, zenével. Azt hiszem most érzem megint, hogy a felhők felett vagyok három méterrel. Most döbbentem rá igazán, hogy Isti felé csak valami fellángolás szerű érzésfoszlány volt részemről. Talán csak azt hittem szerelmes vagyok belé, pedig nem. Ezért sem zuhantam magamba a szakítás után, aminek örülök is, így együtt lehetek Mátéval, mert ahogy érzem szerintem több is lesz köztünk. Különben nem találkoznánk. Meg ha akar tőlem valamit nem várna rám vagy mi a szösz. Nem hinném, hogy csak szexre kellenék neki. Majd minden elválik hétvégén...

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

{H o m e}