Mi zajlik most bennem? Igazából csak kuszaságot érzek. Nem tudom, hogy most mi van-pedig kéne-. Azon kattog az agyam, hogyan tudnék másképp látni egyes emberek irányában. Van valaki akit egyszer be tudok zárni a szívembe, de valamikor a közelébe sem tudok megmaradni. Egyszerűen ilyenkor azt kívánom, hogy menjek el melegebb éghajlatra. Tudom mocskos dolog ilyet érezni, de még mindig bennem van egy tüske, amit még kicsi koromban fúródott belém. Mindig egy dologra próbáltam ráerőszakolni, ennek a dolognak az okát, hogy nem tudom őt elfogadni... Kiskoromba pszichológusnál is voltam... Eredmény: igazból semmi. Még most sem tudom mi az igazi ok amiért nem tudom a szívembe zárni. Ki is ő... Tudom, hogy néhány ember, aki a közelemben él olvassa a bejegyzéseimet, ezért nem szeretném elárulni kiről is beszélek illetve írok. Annyit elárulok, hogy egy családtag... Többet nem. (...) Ez a régi sem be fog forrni valaha? Mindig azt mondogatom, hogy előbb utóbb már teljesen befogadja őt a lelkem és a szívem. Vajon hol van az én szívem ebben a dologban? Nem tudom, és azt sem tudom, meddig fog ez így tovább menni. Már nagyon fáj.... És még nem jöttem rá, hogyan gyógyítsam be ezt a mély sebet, mely napról napra kínoz. Talán ő is tehetne valamit, hogy másképp tekintsek rá? Nem vagyok önző, de már belefáradtam ebbe az örökös kételybe. Elegem van.

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

{H o m e}